Szigethy Lajos: Luther lelke. I. (Budapest, 1926)

A sárvári magyar diák Wittenbergában

17 pisták és Luther. A bíborosok megírták neki, liogy lutheránusokká lesznek, megválasztják pápájuknak, csak menjen Rómába, az Angyalvárba lakni. De Luther egyenesen kijelentette nekik, hogy ő bizony nem hagyja itt a kedves wittenbergieket! Ezen azután el is múlt a megegyezés. „Nem is csodálom ezt; majd meglátja diák úr, milyen kedves és szép város az a mi Wittenbergánk. Nem hiszem, hogy Róma neki nyomába léphetne!" — mondta Phlips uram nagy büszkén. Azonban olyan melegen sütött le az őszeleji nap erre a fiók-Szaharára, hogy a bőbeszédű Hans is belefáradt a szóba, s mindkét utas elbóbiskolt. Hadd mondjam el addig Luther anekdotáját erről a Hans Phlipsről, mint ami jellemzi Luther mindent megértő jóságos lelkét: Meghalt Phlips uram s a lelke elszontyolodva zörgetett a mennyország kapuja mellett a Szent Péter ablakán. Úgy se ereszti be. Sok van a rováson. És mégis beeresztette. Egy napi próbaidőre. Ha addig megállja gorombáskodás nélkül, ittbenn maradhat. Állta a próbát a „goromba Hans". Még azt is eltűrte szó nélkül, hogy a kis angyalkák feneketlen öntözőkkel akartak vizet hordani a mennyei virágokra; de mikor a tejúton meglátta, hogy egy szekeret, mely elakadt az aludttej-kátyuban, úgy akarnak a mennyei fuvarosok tovább vontatni, hogy két lovat a rúd mellé, kettőt meg a szekér másik végére fognak be, akkor mégis elszakadt a türelme fonala és elkezdte éktelenül szidni a kocsisokat: „Ti akartok mennyei kocsisok lenni"? Még Lipcsében se fogadnának fel benneteket". A lipcseiekre ugyanis igen haragudott, mert eleinte Luther ellenségei voltak. De azóta ezek is meghódoltak egyéniségének varázsa előtt. De hát goromba volt. Mint afféle jól fegyelmezett Szigethy Lajos: Luther lelke. 2