Szlávik Mátyás: Kant ethikája (Eperjes, 1894)
I. Az ethika alapelvei
I. Az ethika alapelvei. Kant bölcsészete már a maga egészében véve — s e tekintetben csak Platón idealistikus bölcsészetéhez hasonlítható — ethikai alapokon nyugszik s ethikai eredményekkel végződik. Korszakalkotó «Kritik der reinen Vernunft» (1781., 2. kiad. 1787.) cz. művére, melylyel az újabb ismeretelméleti philosophia korszakát megindította, nagyfontosságú morálphilos. művei következtek, u. m. : «Grundlegung zur Metaphysik der Sitten» 1785., «Kritik der praktischen Vernunft» 1788. s «Religion innerhalb der Grenzen der blossen Vernunft» 1793. A gyakorlati ész bírálatáról méltán mondották annak kritikusai (p. o. Ahrens és mások), hogy az a Kant-féle morál tulajdonképeni mysteriumába, összrendszerének központjába, úgyszólván szivébe vezeti be az olvasót, mig a «morális ész vallás» sürgető és előkészítő «Religion stb.» cz. műve vallásphilos. alapgondolatait tárja az olvasó elé. Már e művek egymásutánisága mutatja Kant philosophálásának a morálban való