Szlávik Mátyás: Kant ethikája (Eperjes, 1894)

III. Az alapelvek követői és ellenesei

33 az irodalom művelésére hivatott férfiak tehetségeiket igen sok irányban voltak kénytelenek érvényesíteni. Hogy Kant nálunk annyira terjedt, az rendszere világosságának s az elméleti és gyakorlati philosophia összes ágaira való kiterjedtségének köszönhető. így egyik legbuzgóbb követője Piicz Antal, kinek értekezése szerint «Kant rendszere a tudományt és religiót egész nagyságában, fényében és megsérthetetlenségében mutatta fel». Hangsúlyozza Kant ellenségeivel, különösen az őt, mint papot és Márton tanárt, mint «elmedoctort» gúnyoló Rozgonyival szemben, hogy «Kant erkölcsi philosophiája nem ellensége a kinyilatkoztatásnak, s plane a gyakorlati okosság bírálatával a keresztyénség megmozdulatlan talpköve is megvettetett». Különös érdeméül számítja be Kantnak, hogy kiküszöbölte erkölcstanából a boldogság, determinismus és tapasztalatnak (empíriának) minden föltételét, s a boldogság és erkölcsiség éles megkülönböztetését. Egyik további követője s a kritikai morálphilosophia terén lelkes híve volt Jeremiás Samu prédikátor is, ki «Az emberi boldogság feltételei» cz. értekezésében (Tud. Gyűjt. 1830.) erkölcsi indokul a categorikus imperativust, az erkölcsi szabadságot, a lélek halhatatlanságát s az isten lételét, mint a gyakorlati ész postulatumát fogadja el. Értekezése széleskörű philos. ismeretről s mély hatású bírálati érzékről tett bizonyságot. Különösen Erdélyben, Köteles S. buzgolkodása folytán, csaknem kizárólag 3