Szlávik Mátyás: Kant ethikája (Eperjes, 1894)

III. Az alapelvek követői és ellenesei

32 s az erkölcsi szabadság védelme, mely bírálat a külföld ezirányú legjobb munkáival párhuzamba állítható. «Erkölcsiség és vallás» cz. értekezésében pedig, mely 1827. a «Tud. Gyűjtemény »-ben jelent meg, azt bizonyítja, hogy «a vallás eredeti forrása az erkölcsiség», a mit azzal is beigazolt, «hogy a vallás mindenkor és minden népnél szellemi műveltsége és erkölcsi állapotához» tartotta magát. Kant rendszerének hatása alatt írta meg 3 kiadást ért «Logikáját», (1809—1829.) s «Encyklopiidiáját» (1829.) is. A kriticismus e legkitűnőbb hazai terjesztőjének művei és értekezéseiről mondja Toldy, hogy fejletlen műnyelvök daczára tudományos irodalmunk mintaművei közzé tartoznak. További követője Márton István pápai tanár, ki 1817. kiadott «Kis katechismus» cz. s egy más kéziratban maradt művével meg akarta ismertetni honfiaival Kant bölcsészetét egész rendszerben. A «Kanti philosophia» hazai terjedésére nézve az ethika szempontjából is különösen érdekesen és becsesek azok az értekezések, a melyek «Felsőmagyarországi Minervának» 1832., s a «Tud. Gyűjteménynek» 17., 18., 22., 23., 24., 27., 28., 30., 33. s 40. évfolyamaiban megjelentek, a melyek a Kantellenes munkákkal egyetemben teszik nálunk a «Kantirodalmat». Szegény biz ez — kiált föl Pápay, — ha azon óriási mozgalommal vetjük egybe, mit Kant föllépése a németeknél keltett; de kielégítő, ha számba vesszük azt, hogy a múlt század végén s a jelennek elején