Szlávik Mátyás: Kant ethikája (Eperjes, 1894)

III. Az alapelvek követői és ellenesei

31 Kant bölcsészeti rendszerének majd minden egyes része nálunk is talált műveló'kre. Magyarországon Kant ethikájának egyik legérdemesebb követője Köteles Sámuel marosvásárhelyi tanár, «Az erkölcsi filosófiának eleji», 1817. cz. művében. Köteles mingyárt philos. pályája kezdetén a kriticismusnak volt híve, sőt mondhatni, hogy e rendszer alapelveivel ő ismertette meg Erdélyt. «A karaktert formáló erkölcsi princípiumokkal, mint felette hasznos igazságokkal» akarja az ifjúságot megismertetni, «hogy azok nagyobb körben terjesztetvén, az akaratot formálják s az erkölcsi életre hasznos gyümölcsöket teremjenek», másfelől pedig a Budai F Rozgonyi és mások részéről felhozott ama vádakat akarja megczáfolni, a melyek szerint «a critica philosophia erkölcsi systemájának tanítása az erkölcsiségre és a vallásra nézve a legveszedelmesebb tudomány, s valóságos mételye az emberiségnek». Ε végből a tiszta erkölcstant világosan és kimerítően tárgyalja, vagy mint maga mondja: «Α critica philosophia erkölcsi systemájának lelkét röviden, tisztán, fundámentumosan és tudományos renddel adja elő». Czélja az is, hogy műve által «nyelvünk és literatúránk lassanként a philosophiához is formáltassák.» Az ethikát egészen Kant értelmében «cselekvő vagy erkölcsi philosophiának», helyenként: «az erkölcsi okosság kritikájának» mondja. Különösen értékes a műben az Indeterminismus és fatalismus egymással ellenkező eredményeinek levezetése, az ellentétek bírálata