Szlávik Mátyás: Kant ethikája (Eperjes, 1894)

III. Az alapelvek követői és ellenesei

III. Az alapelvek követői és ellenesei. Kant ethikája, mely különösen a kötelesség és tartozás alapfogalmának szigorúsága és kizárólagos uralma által tűnik ki a philosophia legújabb történetében, számos követőkre talált Németalföldön és Németországban, a hol különösen a theologiában csaknem általános uralomra jutott. Nem volt annak szüksége rendszerezőre egy Wolff, hanem csak fejlesztőre egy Reinhold, FicJile, ScJunid, Schiller, Garve és mások ethikai személyiségében. Különösen Fichte Kant ethikai rendszerének a befejezője, s még nagyobb mértékben, mint Kant, egészben véve ethikai személyiség, a minek leghívebb kifejezője épen az ő rendszere. Korán észrevette Kant rendszerének hibáit. Ο is mindent a morálitás észszeméje alá foglal, a mely szerint minden erkölcsi cselekvés feltétele a szabadság, a melyet azonban — Kant üres formalismusával ellentétben — positive meghatározott tartalommal ruházott föl, s általában az érzéki s az intelligibilis világ közötti merev ellentétnek kiegyenlítésére törekedett a maga észrendszerében.