Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

I. A vallásos érzület mint az emberi természet eredeti sajátsága

7 nunk kell azt, hogy a saját bensőnkben tapasztalt jelenségek nem képezhetnek mértéket a más ember lelki világának megítélésénél, vagyis nem okvetlenül szükséges, hogy mivel én bennem van bizonyos hit, bizonyos vallásos érzület, bizonyos istentiulat, ugyanaz épúgy meglegyen más emberben is, vagy hogy egyáltalában meglegyen bármely alakban is. Ha tehát valaki azt állítja, hogy ö hitetlen, minekünk ezt valónak el kell fogadnunk, a más lelki világába bele nem látnatimk; legfőlebb a magunk részére is megkövetelhetjük ezt a jogot, hogy vissza utasítsuk a hitetlennek ezt a következtetését, mivel ö hitetlen, mi is azok vagyunk. Más kérdés azonban az, hogy a magát hitetlennek állitó ember őszintén beszél-e, vagy nem és akkor is, igazat mond-e, vagy nem. Vegyük az első esetet. A magát hitetlennek, vagyis minden vallásos érzületet nélkülözőnek állitó ember igen igen sok esetben uem őszinte vagyis divathajhászatból, eredetieskedésből vagy más okból mondja magát hitetlennek. Pedig igen keserves árt fizet akárhány ezen eljárásért. A mint kimondotta a tagadó, gúnyoló vagy káromló megjegyzést, megdöbben, megszállja a kétely, a hangoztatott állásponttal ellenkező lehetőség rémülettel tölti el: vakon hisz mindent és ezt hiúságból eltagadja; ezek sorsa épen nem irigylendő és onnét ered, hogy élénk, könnyen felpezsdülő, mindig az ujat hajhászó természetük nincs eléggé fegyelmezve abban, hogy lelki tartalmuk sajátjává csak hosszú, lassú, de biztos megfontolás utján tegyenek valamit. A második csoportba tartoznak azok, kiket a sors olyan helyzetbe hozott, hol a vallásos érzület őszinte