Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

VI. A protesztantizmus fellépése Magyarországon. Vádak a protesztantizmus ellen. A protesztantizmus nemzetivé lesz

laltattak, ami Németországban az egyes fejedelmek, birodalmi városok, egyáltalán a világi rendek hatalmát a császár hatalma rovására gyarapította; ezért egyrészt a császárnak határozott állásfoglalása a reformáczióval szemben. Magyarországban fejedelmek nincsenek ugyan, de a főúri és a főpapi hatalom különösen gyenge királyok alatt valóságos fejedelmi hatalom; nem kell visszamennünk a Trencséni Csák Máté-féle kis királyokig, a hűbéres szerkezetű magyar királyságban a nagy földbirtok majdnem felségjogokkal jár; a földes űr jobbágyának birája, ,,a pallosjoggal felruházott birtokon még halálra is Ítélheti a jobbágyot; a jobbágy személyes tulajdonnal nem bír, sőt még a saját testével sem rendelkezik, különösen ezen időben, 10—15 évvel a Dózsa György-féle parasztlázadás után, midőn a szabad költözködési jogától is meg van fosztva 11 jobbágy. De a nagy földbirtokosnak kiterjed a befolyása a közép és kisbirtokos nemes családokra is, mert számos ilyen nemes szolgál a főúr udvarában mint gazdatiszt, a kik egyszersmind a földesurat, mint joghatóságot képviselik; a nagy birtokos jó vagy rossz akarata sok anyagi kárt vagy hasznot is okozhatott a kisebb nemességnek. A szabad királyi városok intézménye pedig a nemzeti állam szempontjából igen sajátságos tüneményt nyújt. A magyarok bejövetele alkalmával nem igen találtak itt városszerű telepeket, a népvándorlási korszak a, római városokat teljesen elpusztította. A rómaiak után itt lakozó longobárdok, gepidák, avarok új városokat nem építettek; az avar gyürü sánczok is katonai védelemre szánt ideiglenes telepek voltak. Nagy Károly a