Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

V. A reformáczió magyar nemzeti jelentősége általában

6G nál csak oly halálmegvetéssel rohant a római sánczokra, mint a magyar honvéd. Abból, hogy egy lutheránus tót pap pénzen vásárolt csapatokkal ellenségeink sorában ellenünk fogott fegyvert, a protestantismus ellen általában a nemzetiségieskedés vádját emelni épen oly bajos volna, mint azt mondani, hogy a katholikus vallás hivei általában, a főurak általában nemzetellenes magatartást tanúsítottak, mert akadt közülök közönséges kém, muszkavezető és honáruló. Közelebbről szemügyre véve a szabadságharcz korabeli felsővidéki Hurbán-mozgalmat, azt találjuk, hogy a tótság zöme épenséggel nem volt áthatva nemzetiségi érzülettől, a kik a mozgalomhoz csatlakoztak, inkább a pénz és kalandszomj csábjainak engedtek, vezetőik nagyobb része nem is a telivér tótságból került ki, hanem önző érdekeket hajhászó nemzetkőzi kalandorokból; a nemzeti kormány diadalai idejében az egész had szétrebbeut és csak akkor tiint fel megint, mikor a nemzeti szerencsétlenség bekövetkezett. Ennek volt az eredménye, hogy a lutheránus tótság egy része csakugyan nemzetiségi alapon szervezkedett egyházilag is és küzdelemre volt szükség, hogy a nemzetiségi alapot mellőzve, a nemzeti protestáns egyházszervezetbe beleolvadjon. Hogy ez sikerült, és most már a lehetősége is meg van szüntetve a nyílt nemzetellenes iizelmeknek és hogy épen a protestáns egyház a maga erejéből vívta ki e diadalt, mutatja leginkább azt, hogy a protestáns egyházszervezetben erőteljes, öntudatos magyar nemzeti szellem éber szemmel őrködik a nemzeti szellem fenmaradásán. Sajnos, nem oly kedvezően alakult a helyzet az