Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

V. A reformáczió magyar nemzeti jelentősége általában

105> álláspontot foglal el; épen azért itt csak azon nemzetiségekről van szó, melyek kebelében protestánsok vannak, tehát a tótokról és németekről; a mennyiben pedig a magyarországi protestáns németek feltétlenül hivei a magyar állameszmének, a németek közül csakis az erdélyi szászokról. Ha a protestantizmus a nemzetiség'ieskedést csak legkisebb részben is előmozdítaná, akkor a nemzeti eszmével jönne összeütközésbe, akkor megszűnnék létjogosultsága Magyarországon. A még a honfoglalás korában a kárpátok közé szorult tótság politikai és művelődési tekintetben már csak azért sem tudott lépést tartani akár a magyarsággal, akár a magyarországi németekkel, mert mint legyőzött nép jobbágyává lett a győztesnek, gyakorlatlanságánál fogva iparüzö központokat, polgárságot alkotó városokat létesíteni nem tudott. A felsőmagyarországi nemesség nagyobb része a XVI. században protestánssá lett. igy a tótság zöme is elfogadta a reformácziót; ez a körülmény azonban politikai és művelődési helyzetén keveset változtatott. Fenmaradását, puszta létét, épen csak a faj rendkívüli türelme, munkássága és szívóssága okozta és szó sincs róla, megérdemelte volna a tótság, hogy a nemzeti ébredés korában egy kis jóakaró figyelemre méltatták volna e nemzetiséget. E tekintetben a mulasztás vádja alól teljesen felmenteni a magyarságot nem lehet. Valóságos szerencse tehát, hogy a 48-ki szabadságharcz korában, melyben a magyar nemzeti állameszme tfizpróbáját állotta ki, a tótság zöme a nemzetet, nem pedig a nemzetiséget támogatta, a tót honvéd csak úgy állta Branyiszkónál az ellenséges kartácstűzet, Szenttamás-