Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

V. A reformáczió magyar nemzeti jelentősége általában

105> és rang okozta különbség. Hogy pedig mindez megtörténhessék, le kell rombolni mindazon korlátokat, melyeket a család, a nemzet, a társadalom az emberek között természetellenesen felállított. Ha ezen tanokat a szegény nyomorgó munkás ember minduntalan hallja, olvassa, nem csodálhatjuk, ha érdeklődését a legnagyobb fokban felébresztik, hiszen nyomorának megszűnését vagy legalább enyhülését várja tőlük és kész meghozni azon áldozatokat, melyekkel a tanok megvalósítása mindjárt kezdetben jár : adakozik szoczialista czélokra, eltartja a szoczialista bujtogatót, előfizet szoczialista lapokra, összeütközik az állami renddel, becsukatja magát, családját nyomorba taszítja és büszkén vallja magát martiniak ; érzületében is teljesen átalakul: eldobja magától mindazt, a miről azt hiszi, hogy szabadságát korlátozza, családi kötelékét, honfi érzületét, törvénytiszteletét, alattvalói hűségét, vallását. Ha azonban valamely vallás tanaira a saját álláspontjuk igazolására van szükség, arra az ezen alkalomra jó; igy a keresztyén vallás és a szoczialista világnézet közt nagy rokonságot vélnek felismerni, különösen azon tekintetben, hogy az első keresztyének között is meg volt a vagyonközösség valamint azon szoczialista elv is: „A mi a tied, az enyém is." Pedig a szoczialista vagyonközösség és a keresztyén vagyonközösség között a külömbség óriási. Az ó keresztyén ember nem azt mondotta, a mi a tied, az enyém is, hanem megfordítva, a mi az enyém, a tied is. Más szóval a szoczialista észjárás a következő: ha szereztél valamit eszed, munkád, nélkülözésekkel, azt loptad, az nem csak a tiéd, hanem az enyém is, kérek tehát belőle magamnak részt. Mig