Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

V. A reformáczió magyar nemzeti jelentősége általában

105> a keresztyén elv ez: ha vau valamim és látom, hogy segíthetek rajtad, ha szükségben vagy, megosztom veled betevő falatomat könyörületességből, felebaráti szeretetből. Ha ugyancsak szoczialista elv szerint a munkás ember fillérein akar más valaki osztozkodni, vájjon nem jön-e reá azonnal az elv lehetetlenségére és erkölcstelenségére. A nagy vagyontömegek megosztását, forgalmát a mai társadalmi és nemzetgazdasági viszonyok minden soczializmus nélkül is eszközlik. Egyéni tulajdonjog nélkül az ember lemond szabadságáról, az emberiség pedig fejlődéséről; még az állat is tulajdonának ismeri el fészkét, fekhelyét, eledelét, a miért megküzd és fárad. A társadalom, egyház és államnak igenis kötelessége mindenkinek vagyon és életbiztonságáról gondoskodni, valamint arról is, hogy mindenki munkához jusson, ha beteg, ápolásban és ellátásban részesüljön, hogy gyermekei felneveltessenek; ha ez nem történhetik meg minden egyes esetben, akkor a legtöbbször nem a szervezet fogyatékossága ennek az oka, hanem igenis az, hogy emberi gyarlóságunkban a társadalom, egyház és állam által elénk szabott kötelességeinket nem teljesítjük. Luther annak idején támogatásban részesítette, legalább erkölcsileg, Németország parasztjait, a meddig emberi jogaikért tisztességes eszközökkel küzdöttek, mihelyt azonban gyújtogatni és gyilkolni kezdtek, maga Luther szólította fel a rendeket, hogy a legerélyesebb eszközökkel állítsák helyre a rendet. A meddig a munkások jogos igényeiket törekszenek megvalósítani, maguknak, másoknak nem ártanak, a protestáns egyháznak a támogatására is számithatnak. Azon szemrehányás, hogy a protestáns egyház, mint a mely maga is a római