Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

V. A reformáczió magyar nemzeti jelentősége általában

59 mely oly társadalmi rendet törekszik kigondolni, hogy belőle az eddigi rend alapját képező egyéni felelősség helyébe az egyetemes emberi lépne, tönkre téve az egyéni tulajdonjogot, örökösödést, szabadságot. A socializmus azonban kénytelen belátni, hogy czéljai jelenlegi alakulásuk szerint megvalósithatlanok és csak századok múlva minden tekintetben át meg át alakulva fognak a gyakorlati életbe átmenni. Tagadhatatlan azonban az is, ho?y a tisztán a napi munkájukból élő néptömegek soraiban képes bizonyos ki nem forrott, ködös homályos érzületet előidézni és fentartani. Már az előző fejezetből láttuk, hogy a római katholikus egyházszervezet, mindent felölelő egyetemes világ hatalommá törekedett válni, a mint neki mert menni a középkori hatalmas római császárságnak és azt több izben porig alázta, annál kevésbbé tisztelte egyéb kisebb jelentőségű szervezetek szabadságát. Az egyén minden nevezetesebb életkörülménye alkalmából rá volt utalva az egyházra, úgyszintén a családok, testületek, rendek, tartományok, nemzetek és birodalmak is. Nagyon természetes tehát, hogy a mint a reformáczió a katholikus egyház szervezetét megbontotta, az egyén, a család, a nemzet a korábban az egyház részéről reánehezedő befolyás alól felszabadult, tehát önrendelkezési szabadságát visszanyerte. Hogy a nemzeti nyelv egyházi nyelvvé lett, hogy az egyházi önkormányzat lépett a protestantismus nyomába, az nem véletlen, hanem az egyházi latinság és papi uralom elleni természetes visszahatás. A középkorban a nemzeti eszme oly értelemben, mint ma, egyáltalában nincs meg; Németország kirá-