Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

V. A reformáczió magyar nemzeti jelentősége általában

60 lyát római császárnak nevezték; az egyház nyelve mindenütt a latin, az egyház számára nem léteztek országhatárok, a magyar szerzetes közelebb állott a spanyol szerzeteshez, mint a magyar faj- és nyelvrokonhoz. Ha igaz, hogy nyelvében ól a nemzet, akkor a középkorban nem volt élő nemzet, mert az egyházi és politikai élet kizárólagos nyelve csakis a latin volt. Midőn tehát a reformáczió a latin nyelv helyébe mindenütt a nemzeti nyelvet tette az egyház nyelvévé, az egyházi mozgalom szükségképen nemzeti mozgalommá is vált. A csehek Husz Jánosban nemcsak egyházuk reformátorát látták, hanem nemzetük szülöttét, hősét és dicsőségét, innét van, hogy épen a cseh nemesek voltak a legelkeseredettebb husziták. Luther biblia fordítása és népies zamatú német nemzeti nyelven tartott egyházi szónoklatai egy csapással vetették meg a német nemzeti irodalom alapját- Magyarországban is a protesztantizmus terjesztői magyar nyelven prédikáltak, magyarra fordították a bibliát, magyar szertartási könyveket, a magyar nyelv szabályait magába foglaló nyelvtant irtak, magyar nyelven vitatkoztak egymás közt és a katholikus Írókkal és így nekik köszönhető egy erőteljes magyar irodalmi nyelv keletkezése. A nemzeti nyelv, mint a nemzeti eszme és érzület egyik alapeleme tehát már magában véve egyenesen a reformacziónak köszöni létét. A nemzeti eszme mai formája azonban nemcsak a nyelv azonosságán alapszik, hanem azon is, hogy az egy bizonyos államterület lakossága közös történelmi fejlődés alapján közösen törekedjék az összes szellemi