Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

I. A vallásos érzület mint az emberi természet eredeti sajátsága

le nkori tudós között a külömbség — minden pillanatban akad oly jelenségekre, melyeket eszével fel nem ér, melyekkel szemben a saját parányisága szerénységgel, talán fájdalommal, talán kétségbeeséssel tölti el; vagy nem nyugszik meg, mig az eleinte érthetetlen jelenség legalább elenyészően csekély részére nézve elfogadható magyarázatot nem talál, tovább kutat, töpreng, gondolkodik, mig megnyugtató gondolatra nem talál; ez is csak egy pillanatra elégiti ki; a következő pillanatban a kezdetben megnyugtató gondolatot eldobja, hogy új meg új eszmékben vagy gyakran csak ötletekben találjon pihenést. Ezen benső folyamat tisztán egyéni, vagyis a hány ember van a világon, annyiféleképen megy az végbe. A vad ember Afrika ős rengetegeiben először találkozva az európai fehér emberrel, ki villámló és dörgő lőfegyverével társa életét kioltja, imádásszerű rettegéssel felsőbb lényként üdvözli őt; a vadságából lassan kivetkező ember az üditő forrást, az árnyat nyújtó óriás fát, a titokzatos berket, a vészes folyamot, a megmászhatatlan hegyet közvetlen isteni tiszteletben részesiti.; ugyanakkor a természet jelenségei is tárgyai imádásszerű tiszteletnek. Világosság és sötétség, napfény, eső, menydörgés, villámlás, földrengés és tűz nem mint egyes szétszórt jelenségek foglalkoztatják a képzeletet, hanem akarattal biró személyes lényekké tömörülnek, kik az embert, vagy segitík vagy kárára törekesznek. A végetlenül sokszámú természeti lény lassan lassan mind kevesebb és kevesebb imádattárgynak engedett helyet; igy az eráni népeknél végre csak két, az indoknál három, a régi egyptomiaknál négy lénybe egyesült