Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

IV. A reformáczió egyetemes történelmi jelentősége

51 áthidalhatatlan mély szakadék van. A nép élcze, gúnya és ellenséges indulata kisérte egyidejűleg a papok és szerzetesek önzését, kicsapongásait és zsarolásait. A művelődési irány nem bonthatott zászlót a pápaság ellen, mert az utóbbi öntudatlanul önként, minden ellenállás nélkül tette le a fegyert és hódolt meg a renaissance és humanizmus előtt. Különösen Olaszországban volt divat, a keresztyén vallásos érzülettel homlok egyenest ellenkező magatartást tanúsítania annak, a ki azt akarta, hogy finom és művelt embernek tartsák. Papi fejedelmek és pápa nemcsak bőkezű renaissancekori műpártolók, hanem akárhány közülők nagy hirre vergődött humanista tudós és iró. A nem keresztyén szellemű renaissancekori művészet és tudomány támadása tehát nyilt ajtók betörése lett volna. A pápaság elleni politikai visszahatás eddig is megvolt, ez volt a legrégibb valamennyi között. IV. Henrik és II. Frigyes római császárok, Szép Fülöp franczia király támadásai pórig alázták a pápaságot, csakhogy ezek egy hajszálnyit sem ártottak a pápaság benső tekintélyének. A nép mindig megkülömböztette az intézményt a személytől, sőt a pápa személyét ért meggyalázás vagy szerencsétlenség még nagyobb dicsfénynyel övezte az intézményt. A pápaság az őt üldöző világi hatalommal szemben mindig vissza tudott vonulni oda, hova ez őt nem követhette: a népek szivébe. Egy tér volt tehát csak, melyen a pápaság megtámadtatva védtelen volt és ez az egyéni hit, az egyéni vallásos érzület tere volt. A XVI. század volt a nagy egyházi forradalom időpontja, színhelye pedig Németország. Mind 4,