Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

IV. A reformáczió egyetemes történelmi jelentősége

52 e körülmények nem véletlenségek. A XVI. századig a római katholiczizmus nagy épülete a nagy idők következtében erősen meg volt rongálva, lakói igényeihez képest nem volt sem elég tágas, sem elég biztos, sem elég kényelmes, a kis mérvű tatarozások csak pillanatnyi javulást idéztek elő. Vagy teljes rommá kellett lennie az épületnek és akkor a lakókat a romokba temetkezés és hajléktalanság veszedelme fenyegette, vagy neki kellett látni csákánynyal és feszitő vasakkal, az épületnek egyes falait lehordani, a tetőket lehányni, uj falakat, uj tetőt létre hozni és a jövő nemzedéknek egészséges, tágas és biztos hajlékot teremteni. Voltak azonban az épületnek oly részei, melyek ellenállását sem feszitő rud, sem csákány le nem győzte, melynek lakói aztán igy be is érték a régi hajlékkal, mig körülöttük minden megujult. Hogy pedig a reformáczió nagy munkájához a kéz, az ész és a vér Németországból került ki első sorban, annak okából megemlitjük a következőket: nincs a világnak az a népe, tán csak az egy zsidót véve ki, melynek vallásos érzülete oly mély, éber és állandó, mint a németé; a spanyol nép egyáltalában nem érezte az egyházi reformok szükségét, beérte a régi hajlékkal, belőle indult ki később az ujitás elleni visszahatás; az olasz nép a pápaság tőszomszédságában, apró kényurak rabigája alatt görnyedve, a pápaság ezer fogyatkozásának szemtanuja, szellemben át meg áthatva a renaissance és humanizmus eszméitől, meghaladott álláspontnak tekintette a hitéleti, vallásos érzületbeli felfrissüléshez visszatérni; az angol népnek megvolt a maga reformatora Wiklef személyében, csakhogy e nép