Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

IV. A reformáczió egyetemes történelmi jelentősége

50 azonban meddőnek kelleti; maradnia, minthogy elvi jelentőségű njitásokat, melyek a hiányokat nem egyenkint, hanem egész rendszerükben tudták volna megjavítani, a zsinatoktól várni már csak azért sem lehetett, mert a visszaélések megszüntetése sok egyházi személynek, rendnek, intézménynek nagy anyagi veszteségét okozta volna. A búcsú körül támadt visszaéléseknek úgy elejét venni, hogy az egész búcsút megszüntették volna, annyi lett volna, mint a pápaságot és papságot jövedelmének egy harmadrészétől megfosztani. Ép oly kevéssé lehetett várni, hogy a zsinat többségét képező papság világi javairól, a papi tizedről, földesúri, rendi jogairól lemondjon. Ily körülmények között a régi elvek megmaradván, a visszaélések egészen sohasem szűntek meg, sőt az egyre bomladozó egyházi fegyelem következtében csak fokozódhattak. Csak az volt mindvégig a kérdés, hogy a művelődési, politikai és hitéleti irányok közül, mint a melyekre a legnagyobb súlylyal nehezedett a katholicismus korlátozó befolyása, melyik fogja azon visszahatást gyakorolni, mely valamennyinek érdekét magába felvéve, a tömegeket áthatva és magával ragadva, általános és nagy rohamot fog intézni a pápaság ellen. Az idők ezen teljessége akkor következett be, mikor már nemcsak az éles elméjű, gondolkozó emberek, hanem a nép széles rétegei is kénytelenek voltak az egyházi intézmények gyengeségéről, az egyházi férfiaknak hivatásukkal ellenkező érzületéről tudomást venni. A nép majd minden fiának volt már az idő szerint tapasztalata arra nézve, hogy az egyházi rend tagjainak az élete és az általuk hirdetett tanok között