Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

IV. A reformáczió egyetemes történelmi jelentősége

49 valahányszor az egyetemes egyházi szervezettel szem­benálló egyéni vallásos érzületen alapuló ujitási tö­rekvés ott és olyankor lépett fel, a hol és a mikor kellő előkészület nélkül, a viszonyok ellenére, számos előre nem látott akadály daczára akart érvényesülni. A Savonarola, Wald, Wikleff, Husz és Luther által vezetett mozgalmak terjedeme, mélysége és igy hatása és fontossága tekintetében is könnyen észrevehető fo­kozatosság van. Ezen mozgalmak egyre fokozódó he­vülettel rohanják meg a katholiczizmus régi, épen azért korhadtsága daczára is erős, épületét. Ne higy­jük azonban azt, hogy csak azon férfiak állottak élén egy-egy újítási mozgalomnak, kiket fentebb megemli­tettem. Ezek a történelem által tudomásul vett nagy­szabású mozgalmaknak voltak vezetői. Temérdek lehe­tett azon esetek száma, hol az egyházi hatalom éber­sége akár okos tapintattal, akár erélyes megtorlással feltűnés nélkül tudta az eretnekséget megsemmisíteni. Megint csak a szerzetesek voltak a nagy központi szervezetnek szerteágazó idegszálai: ők szimatolták ki az eretneket, ők szolgáltatták át a világi hatóságok­nak és segítették megégetni; de viszont az ő soraikból kerültek ki az eretnekek is, a szerint, a mint köziilők egyik-másik mélyebben gondolkozó, elszánt lelkületű ember került ki. A katholiczizmusnak önfentartásáért. folytatott küz­delmében másik eszköze volt azon komoly, öntudatos törekvés, melynél fogva a mutatkozó hiányokat, vissza­éléseket és túlkapásokat megszüntetni vagy legalább mérsékelni igyekezett. Az úgynevezett reformzsinato­kon nyert kifejezést ezen törekvés. A törekvésnek 4

Next

/
Thumbnails
Contents