Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

IV. A reformáczió egyetemes történelmi jelentősége

44 gét. A világi papoktól a családi életről való lemondással a hitvestárs és gyermek elhagyását és erkölcsi megbélyegzését kívánta ; a fejedelmektől a nagy papi javaknak adományozását, az utóbbi minden viszontkötelezettsége nélkül, a bibornokoktól minden egyéni akaratnyilvánulás alárendelését a pápa korlátlan hatalmának, a császártól a pápai nagyobb hatalomnak nyilt és feltétlen elismerését. És midőn mindezek kivoltak hiva a harezra, VII. Gergely a világi papsággal szembeállította a szerzeteseket, a kik megint a nagy néptömegeket mozgósították, a fejedelmeket egymás ellen indította harezba, a császárt pedig alattvalóival. A császár személyes megalázkodása a pápa előtt Canossában a pápa hatalmát delelő pontjára hozta, melyen túl szédületes lejtő következett: a felszabadított erők a küzdelem hevében nem engedelmeskedtek többé a vezetők akaratának, mindegyik a saját külön érdekéért küzdött és igy a császári hatalom felülkerekedett, Kómát elfoglalta, a pápa pedig száműzve, csalódva, kimerülve halt meg Anconában. VII. Gergely összetűzése a világi hatalommal volt a legválságosabb, legnagyobbszabású valamennyi e fajta küzdelmek között; III. Incze pápa küzdelme II. Frigyessel, VIII. Bonifáczé IV. Fülöp, franczia királylyal már az erők kisebbszerű csoportosítása mellett és a pápaság határozottabb kudarczával végződött. E harezok megmutatták, hogy a pápaság nem rendelkezik a nagy tömegek érzületével oly mértékben, mint a hogy az a világi hatalommal való küzdelmében a pápaság érdekében szükséges lett volna; de arra is szolgáltattak bizonyítékot, hogy a pápaságot sem lehet