Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

IV. A reformáczió egyetemes történelmi jelentősége

45 világi fegyverekkel megsemmisíteni. A pápákat le lehetett tenni erőszakkal, sőt bebörtönözni, elűzni, számkivetni, de hatalom ki nem tépi a pápaság tekintélyének gyökerét a nép szivéből mindaddig, a mig az magától ki nem szárad, mert ez volt a pápai hatalom egyes egyedüli alapja. A pápaságnak a császársággal folytatott küzdelme nem a pápaság bukását eredményezte, hanem csak azt, hogy nem birt a császárság fölé emelkedni. Más, sokkal veszedelmesebb ellenségnek kollett fellépnie, mint a császári hatalom volt, hogy a pápaságot létalapjában ingassa meg. Az emberek érzés és gondolkozás módjában kellett ama változásnak végbemennie, melyet ellenőrizni nem lehetett, mely titkon, észrevétlenül, a veszély sejtelme nélkül az egyház szervezet életadó alkotó elemeit támadta meg és tette hivatásukra képtelenné. Ezen változást a renaissance (újjászületés) okozta. Értjük pedig alatta azon szellemi mozgalmat, melynek czélja volt a tudomáuy és művészetek terén az immár megkövesedett felfogással szakítva, a régi görög és római minták alapján új művészetet és tudományt alkotni meg. Miután az ókori államalkotó szellem és vallásos érzület letűnt és ezek minden megnyilatkozása a tudományban és művészetben is, helyöket pedig a keresztyén világfelfogás váltotta fel, a keresztyénséget képviselő egyházszervezetnek gondja volt arra, hogy a régi pogány mű- és tudományemlékek elpusztuljanak, a mennyiben a népvándorlás dúlásai után még fenmaradtak volna. A műemlékek a feldúlt városok romhalmai között maradtak, a római irók művei pedig elvétve egy egy zárda könyvei között hevertek. A középkori