Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

IV. A reformáczió egyetemes történelmi jelentősége

43 vakbuzgó babonás tisztelete annyira megszédítette őket, hogy mint hajdan a római császárok őrülete, az ő káprázatuk sem tudott megállani azon lépésnél, a hol már a tömegek vakbuzgalmával való visszaélés kezdődik. Az óriási erkölcsi erő birtokának érzete ezen erő fokozására késztette a pápaságot akkor, midőn azt fokozni többé nem lehetett már. A pápaságot külsőleg is elismert világhatalommá tenni, a pápa korlátlan hatalmát örök időkre biztosítani; mindama tényezőket, melyek e czél útjában vannak, megsemmisíteni, ez volt a pápaság végső vágya. És midőn e czélt tűzte maga elé a savonai ács fia, VII. Gergely pápa, egy világrenditő szomorújáték hősévé lett. A nagy czél, az emberiség nagy részének vallási érzületét egy ember akaratának rendelni alá, melynél merészebbet világhódító maga elé nem tiizött, a törhetetlen erő, melyet meghajtani nem, csak megtörni lehetett, a czél megvalósítására szánt erőtömegek lángeszű csoportosításai, a küzdelem vezérének szédítően egyoldalú elfogultsága, a világot megrendítő összeütközés izgalmas fordulatai minden gondolkozónak megdöbbentő bámulatára tarthatnak igényt. VII. Gergely pápa minden intézkedése: a pápaválasztást megejtő bíbornoki testület újjá szervezése, a papi nőtlenség behozatala, a papi méltóságoknak tisztán egyházi hozzájárulás utján való adományozása, egyetlen nagy eszmévé egyesülnek: az egyházat minden világi hatalom befolyása alól kivonni és azt ennek föléje helyezni. Csak egy felületes pillantás is mindez intézkedések lényegébe, megmutathatja VII. Gergely lehetetlenül magasan szárnyaló hatalmi czéljainak képtelensé-