Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

III. A keresztyénség jelentősége a magyar nemzet szempontjától

37 elnevezett hegyről, Koppányt, a lázadás vezérét szent István felnégyeltette; Vazul herczegnek pedig a keresztyén udvari párt forró ólmot öntet a fülébe, hogy trónrajutását megakadályozza. Az utóbbi körülményből az is kiviláglik, hogy a pogány nemzeti érzület a berkekben titkon pogány módra áldozó pásztortól kezdve fel egészen az udvar közelében tartózkodó királyi herczegekig mindenütt talált hiveket. Valószínű, hogy még az első pogány lázadás alkalmával, a somogyi Koppány felkelésekor, a nemzet többsége pogány volt; hogy még is a keresztyén alapon nyugvó királyság verhette le a pogányságot, az annak volt köszönhető, hogy a királyság kezdettől fogva készült a fegyveres összeütközésre és igy a döntő pillanatban sokkal jobban volt szervezve, mint a pogányság, hiszen a király táborában ott volt a sok keresztyén szerencselovag is, a kit a keresztyén eszmén kívül a magyar királyság területén szerzendő urodalmak is lelkesítettek. Mint semmiféle pártküzdelcmnél, ezúttal sem érvényesülhetett a győzelmes párt akarata teljesen, mert bár nyilt csatában le volt verve a pogányság és vele a szélső nemzeti ölem, bár nagy volt a keresztyén fegyverek diadalának erkölcsi hatása, a pogányság mint nyíltan fellépni merő párt alig létezett többé ; a keresztyén királyság kénytelen volt az intézmények átalakítása körül a nemzeti érzülettel bizonyos határon belül számot vetni, nehogy a lappangó tiiz ismét lobbot vessen, a kiáltó nagy ellentétek pedig mentül hamarább elsimuljanak. A pogány lázadások elvégre is a mindent gyökeresen elnemzetietlenitő királysággal szemben a nemzeti szellem megmentését eredményező hasznos ellenhatást képeztek. A ke-