Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

III. A keresztyénség jelentősége a magyar nemzet szempontjától

36 tett idegen nép papjait tiszteletben tartani, ismeretlen nyelven énekelni, imádkozni idegen istenhez. Mindez bizony nehéz dolog annak, kit a keresztyén vallás szelleme meg nem érintett és a kinek mindezt meg kellett tennie. Voltak végül olyanok is, a kik sértett nagyravágyásból helyezkedtek szembe a keresztyénseggel és elvesztett törzs — vagy nemzetség — fői hatalmukat szerették volna visszanyerni. Történelmi kútfők mindössze három pogány lázadásról emlékeznek meg; minthogy azonban ezen történelmi kútfők szerzői szerzetesek voltak és végeredményében a keresztyénség általánossá lett, a pogány lázadások csak úgy mellékesen oda vetve, szárazon vannak előadva. Hanem azért ama kevés, száraz krónikás elbeszélésből is tudunk magunknak helyes fogalmat alkotni a valóságról és mai napig kiható eredményét ugyancsak képesek vagyunk méltányolni. A pogány lázadást a magyarság azon része kezdette, mely leginkább ragaszkodott az ősnemzeti intézményekhez, mely a keresztyén intézményeket mint nemzetelleneseket gyűlölte ; ezért azután az ősvallásért minden áldozatra kész volt és nem riadt vissza semmiféle eszköztől a keresztyénséggel szemben. Nemzeti szempontból fogva fel a pogány lázadásokat, ezek nem voltak egyebek, mint az ősi tiszta nemzeti jelleghez körömszakadtáig ragaszkodó és a megváltozott viszonyokkal megalkudni nem tudó pártoknak végső elkeseredéssel végig küzdött tusái. A végső elkeseredést mutatja a két párt egymás ellen tanúsított borzalmas kegyetlensége: gondoljunk csak Gellért püspök, Koppány és Vazul eseteire; az elsőt szeges hordóban hengerítették le a lázadó pogányok a róla