Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

III. A keresztyénség jelentősége a magyar nemzet szempontjától

85 királyi hatalommal szemben háttérbe szorult a törzsszervezet, melynek némi nyoma maradt az országtanácsban, úgy az egyházi méltóságok betöltése, az egyházi javak adományozása, egyházak, püspökségek, érsekségek, a primási méltóság, monostorok, káptalanok felállítása körül a király a pápával szemben teljesen szabad kezet biztosított magának. Szerencse volt a nemzeti jelleg fenmaradására nézve az is, hogy a nép máról holnapra nem szokott pogányból keresztyénynyé átalakulni. Hiszen mai nap is akárhány keresztyén magyar ember van, a ki egy esztendőben egyszer vetődik valami templomba, mert egész idejét a pusztán, tanyán vagy erdőn kénytelen tölteni. Akárhány ember, talán a nagyobb rész, úgy lehetett Szt. István korában is keresztyénné, hogy egyszerűen átesett a keresztelési szertartáson, azontúl pedig szivében lelkében maradt olyan pogány, mint volt eddig. A nagy kiterjedésű rónákon pásztorkodva nem igen kereste az alkalmat, hogy a keresztyénség szelleme is átjárja a lelkét. I)e azt is elgondolhatjuk, hogy sok magyar ember előtt épen nem volt kedves az uj hit. Templom építéshez hozzá kellett járulni, szedték az egyházi tizedet, a mi az előtt nem volt; az új életmódhoz is hozzá kellett szokni : nem volt szabad többé sátrakban lakni, tetszés szerint felszedni a sátorfát és odaköltözködni, a hova épen akart, a marhaés lótenyésztésből nem lehetett többet megélni; lóháton elkalandozni idegen országokba s onnét beszerezni egyet mást, az mind a régi jó idők emlékei közé tartozott; ezek helyett egy helyben kellett lakni, házat kellett épiteni, a töretlen földet felszántani, a megve3*