Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

III. A keresztyénség jelentősége a magyar nemzet szempontjától

A magyar igazi szittya módra akkor tudott nagy eredményt elérni a hadjáratban, ha vonuló vagy bomlott tömegekkel volt dolga; egyes csapatokat a főcsapattói elvágni, Dekeriteni és megsemmisíteni, lesbe csalni, lesből hirtelen előtörni, futást színlelni, váratlanul az ellenséget oldalba vagy hátba kapni, ezek voltak a magyar és ős szittya harczmodor főbb fogásai. Mindezeket a fogásokat sem a riade-i sem az ágostai csatában nem használhatta a magyar; mindkét csatának az ellenség részéről való alapgondolata a vár védelem, melyet egy túlnyomó számú hadsereg felmentett az ostrom alól. Már magában az a körülmény, hogy egy könnyű lovasokból álló had városokat akar ostromolni, könnyelműen vakmerő vállalkozás volt; azután a túlnyomó számú zárt tömegekben támadó nehéz vasas lovasság a várnak és a Lech folyónak szorítja a magyarságot, úgy hogy a teljes végmegsemmisülés elkerülhetetlenné vált. A riadei és ágostai csaták voltak a keresztyén német, és pogány magyar nemzetnek legválságosabb és egyszersmind legfontosabb és legnagyobbszerü tusái. Megmutatták ezek azt, hogy a keresztyén német nemzet ha össze tart, jól van vezetve, elég erős a keleti pogány szomszéd támadásának viszszaverésére; ezt a tanúságot mind a két fél jól megjegyezte magának; a német a siker következtében elbizakodva ezután arra törekszik, hogy a magyarságot a húnok és az avarok sorsára juttassa; a magyarnak pedig ennélfogva élethalálharczra kellett elkészülve lennie. Az élethalálharcz azonban ezúttal elmaradt, mert a német birodalom benső válságokba keveredett, Magyar-