Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

III. A keresztyénség jelentősége a magyar nemzet szempontjától

ország sorsának intézése pedig- a legjobb kezekbe, Géza fejedelem kezeibe került. Géza fejedelem felismerte azon veszedelmet, mely a magyar nemzetet fenyegeti akkor, ha rablóhadjáratai és pogány vallása mellett továbbra is megmarad. A magyarok rablókalandjait Németországnak már csak önvédelemből is meg kellett akadályoznia, mig egy pogány magyar állam az egész keresztyén nyugotnak támadását minden pillanatban várhatta. Ez okozza, hogy Géza fejedelem a keleti és nyugoti egyháznak térítő munkáját egyáltalában nem akadályozta, sőt előmozdítja, monostorokat építtet, fiát keresztyén vallásban nevelteti. Ö maga azonban a keresztyén vallási érzülettől egyáltalában nincsen áthatva. Mutatja azt az, hogy a fejedelem, mialatt a keresztyén isteni tiszteleten részt vesz, egyszersmind a magyarok pogány istenének is nyújt áldozatot, azzal indokolva ezt, hogy a magyar fejedelem elég gazdag arra, hogy két Istennek áldozhasson. Géza a magyar Konstantin, nála a keresztyénség tisztán politika. A keresztyén térítések kezdetétől az utolsó pogány lázadásig, I. Béla király koráig körülbelül száz esztendő telik el, elég rövid idő alioz, hogy egy egész nemzet áttérjen az egyik vallásról a másikra. Valószínű, hogy a térítő szerzetesek a nemzetnek kis részét nyerték meg a keresztyén vallásnak, a nemzet zöme ragaszkodott az ősnemzeti valláshoz. Nagyon jól érezte a magyar nemzet, hogy vallásának feláldozásával nemzeti létének egy részét, ha nem az egészet, feláldozza. Itt tehát a nemzet ellenállása felette kemény, melyet egy még keményebb erő győzhetett csak le.