Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

VIII. A protesztans nemzeti visszahatás. A szabadelvű eszmék és a protesztantizmus

184 A politikai szabadság egén még mindig mutatkoztak nyugtalanító fellegek, az önkényuralom csak erősebb megpróDáltatások és súlyosabb csapások árán engedte át a tért: a teljes protestáns önkormányzat eszméjeért küzdő férfiak, mint Radó Lajos, Yay Miklós, báró Prónay Gábor, Máday Károly és Zsedényi Ede magasztos liitérziiletük egész hevével, törhetetlen jellemük teljes súlyával és mély tudásuk összes kincseivel állották meg helyüket a liatalom minden csábjával és elrettentő börtönével szemben. Nem egy szenvedett el .közülük börtönt. Elkövetkezett azonban a nemzeti kibontakozás ideje is akkor, midőn a porosz fegyverek a még mindig önkényen alapuló Austriáta Königgrátzi csatában összetörték. Tudta a magyar nemzet, hogy a mi eddig szerényen kifejezett óhajtás volt, azután a helyzet által parancsolt szükséggé lett. A történelmi jog folytonosság, az Ausztriával való politikai és nemzetgazdasági közös érdek alapján 1867-ben létre jött a kiegyezés, I. Eerencz József megkoronáztatott Magyarország alkotmányos királyává. a magyar törvényhozás pedig megvalósíthatta az 1848-ban megkezdett nemzeti-szabadelvű irányú átalakulást. Könyvünk szűk kerete nem engedi meg az 1867. utáni törvényhozás eredményeinek tárgyalását, a menynyiben az a protestantizmusra vonatkozik. Csak azt óhajtjuk megemlíteni, hogy I. Eerencz József királyunk legalkotmányosabb uralkodása alatt a protestantizmus a nemzeti szellemmel teljesen összeforrva arra törekszik, hogy a midőn a maga eszményeit megakarja valósítani, sem a nemzeti államnak, sem a