Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

VIII. A protesztans nemzeti visszahatás. A szabadelvű eszmék és a protesztantizmus

185 tudományos haladásnak, sem az általános fejlődésnek útját ne állja. Hogy azt tehesse, nagyon üdvös volt az egész protestáns egyháznak újjászervezése az 1891-93. zsiuaton és reméljük, hogy Isten segítségével a magyarhoni protestantizmus nemcsak szívben, lélekben, hanem szervezetében is egy lesz! A nemzeti eszme, mint minden magyar ember törekvésének végső czélja, egész történelmünkben soha sem jutott annyira érvényre, mint államiságunk ezer éves fenállásának ünneplésekor. A millenium az ezeréves múltnak méltó zárókövét képezte. Mindazok, kiknek a magyar nemzeti eszme megvalósítása kötelességében áll, kik e törekvéssel rokonszerveznek, érzületnyilvánitással és komoly munkával járnltak az ünnepély magasztos erkölcsi sikeréhez; a kik pedig ellenségei a magyar nemzeti eszmének, csak nehezen rejtett indulatkitöréssel vagy nem őszinte kicsinyléssel leplezték irigységüket és megdöbbenésüket. Nemzeti érzület megnyilatkozásáról lévén szó, a a magyarhoni protestantizmus nemcsak el nem zárkózott a millenáris ünnepségek elől, hanem önszántából lelkesedéssel ragadta meg az alkalmat arra, hogy lételének nemzeti alapjaira reámutasson. És a miért a magyarhoni protestantizmus három évszázadon át annyi vért áldozott, a miért annyi szó- és tollharcz folyt, a mi után annyi ezer meg ezer protestáns ember foganat nélkül epedett, azt meghozták az évezredes ünnep alkalmával a hétköznapi salaktól ment fenkölt szárnyalású honfi érzelem erőteljes megnyilatkozásai : a protestáns nemzeti szellem létjogosultságá-