Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

VIII. A protesztans nemzeti visszahatás. A szabadelvű eszmék és a protesztantizmus

183 ra állva, vissza utasította a pátenst, melyet azután egy 18(10. május lő-én kelt császári leirat visszavont. Nagy és büszke öröm töltötte el a pátens visszavonása következtében a protestantizmust és az egész nemzetet. Az első fecske megjelenése volt ez az alkotmányos szabadság egén. hajnalhasadás az önkényuralom hosszú, borongós éjszakája után, a protestáns nemzeti érzület friss, üde virágfakadása. E közhangulat sehol szebben és méltóbban nem fejeződött ki, mint az 18150. május 31. Kőszegen és ugyanez év augusztus 21. Győrött tartott dunántúli, egyházkerületi közgyűlésen. Mindkét alkalommal a magas szárnyalású őszinte lelkesedésnek központja a Haubner Máté ujonan hivatalába iktatott superintendens személye és az általa képviselt eszme volt. Haubner Máté superintendens a nemzeti szabadságharcz kitörésekor a pásztorlevelében kifejezett fenkölt protestáns nemzeti érzületével, a haditörvényszék előt tanúsított sziklakemény elszántságával, a külföldi várfogsággal szenvedett mártiromságával és az utána következett ingadozó korszakban megnyilatkozott aranytiszta jellemével méltó központja volt a nemzet és protestantizmus óriási lelkesedésének. A nemzet és protestantizmus tartozott Haubnernek lelkesedése ezen elemi kitörésével és bár ő maga a győri ünnepen kijelentette: „E pillanatban. Főtisztelendő, Tekintetes Egyházkerület! boldogabb ember nálamnál széles evilágon nincsen! Széles (i világon nem tudok magamnak embert gondolni, a kivel cserélni szeretnék", mégis a saját személyét mindig eltudta választani azon eszmétől, melynek ő volt a megszemélyesítője.