Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

VIII. A protesztans nemzeti visszahatás. A szabadelvű eszmék és a protesztantizmus

182 békék és az 1790-ki törvények biztosítják, természetesen mindezekre nem hivatkozva, fen akarta tartani, sőt még egyéb előnyöket is biztositott: a lelkészek fizetését javította, külföldön tanuló protestáns ifjak számára ösztöndijakat adott, a protestantizmus szervezetét osztrák birodalmivá tévén, Horvát-Szlavon-országra és Dalmátiára is kiterjedt a protestantizmus létjoga. Ha akadt néhány gyülekezet, mely azonnal a pátens alapjára helyezkedett, azon ne csodálkozzunk. Az a néhány gyülekezet, mely azt sem tudja szent egyiigyüségében, miről van szó, az a neliány lelkész, ki fia számára pátens ösztöndijat szerzett vagy magasabb fizetési osztályba lépett, az a néhány világi ember, ki a pátens elfogadásával érdemeket hajhászott, az az egyházkerület, melyet a magyar nemzet elleni gyűlölet hajtott a pátens karjaiba és akik összesen elfogadták a pátenst — nem tették ki a protestánsok zömét. Közben az egyre erősbödő nemzeti érzület is ujabb és erősebb hajtásokat hozott létre: katholikus papok és urak, kiket nemzeti érzületük hozott egészen közel a protestánsokhoz, buzdították a protestánsokat vallásszabadságuk, önkormányzatuk védelmére. Ez a protestáns önkormányzat volt az egész magyar nemzeti szabadság hajójának a hullámokból kiálló sarkpontja, ha sikerül azt jól megragadni és szilárd kézzel fogni, ugy szárazra lehet húzni az egész hajót, az egész nemzeti szabadságot; ha pedig kisiklik e sarok a kézből és átcsapnak rajta a hullámok, ugy a nemzeti szabadság egész hajója menthetetlenül az önkényuralom hullámsirjába hanyatlik. Az egész nemzettől támogatva a protestantizmus feliismerte kötelességét: a nemzeti alap-