Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

VIII. A protesztans nemzeti visszahatás. A szabadelvű eszmék és a protesztantizmus

181 nemzeti és a protestáns vallásszabadság a tél enyhiiletét megérezve a rejtett völgy védett ölén alig észrevehető rügyeket kezdett fakasztani. Az ideiglenes császári felügyelet nem volt képes az egész vonalon előtörő nyilvánulásait a protestáns nemzeti érzületnek visszatartani. A fűszál kisarjadását, a szines pillangó megjelenését, a madár örömteljes dalát ki akadályozhatja meg, ha egyszer a lágy tavaszi szellő lehelete áradt végig a rónán! Magának a télnek kell visszajönnie, hogy egy pillanatra megakassza a természetet fejlődésében és a mit maga a téli fagy sem képes elpusztítani a szerves fejlődés szünetelésekor, megteszi a hirtelen bekövetkező tavaszi fagy, tönkre téve a korán kifakadt rügyeket. Ilyen váratlan, meglepő tavaszi fagy volt úgy a nemzeti mint protestáns érzület korai megnyilatkozására az 1859. évi szeptember havában kiadott császári nyilt parancs (pátens), melynek czélja volt a magyarhon, protestantisnius és nemzeti eszme együttes kifejlődését megakadályozni, a magyar protestantizmus önkormányzati elvét tövéből kitépni, a magyar protestantizmust minden időkre a nemzetietlen önkényuralom folyton meghunyászkodó kész eszközévé lealacsonyitani. Az e czélra alkalmazott eszközök elég csábítóak voltak arra, hogy egyik másik protestáns egyes ember vagy testület merev állásából kimozdulva, hazafias és protestáns érzületét az anyagi előnyökért cserébe adja. A pátens az egyes embernek az egyházhoz való viszonyát, az egyházgyülekezetek, az esperességek. egyházkerületek, egyházegyetem szervezetét és hatáskörét, valamint az egész protestantizmus jogkörét, a mint ezt a bécsi és linczi