Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

VIII. A protesztans nemzeti visszahatás. A szabadelvű eszmék és a protesztantizmus

178 a magyar nemzeti szabadság tüzpróbája volt; a magyar megmutatta, hogy nagy eszméket nemcsak alkotni, azokért nemcsak lelkesedni, hanem azokért vagyont, vért, életét áldozni, rettegést, megaláztatást, nyomort szenvedni is képes. És a nemzet lelkesedéséből, véráldozatából, rémületéből. kétségbeeséséből, és feltámadásából kivette az őt megillető részt a nemzetet hiven követő protestantizmus is. A protestánsok lelkesedéséről tanúskodik azon számos pásztorlevél, melyeket protestáns főpapok lelkésztársaikhoz és hiveikhez intéztek. Ezek egyikéből, melyet Haubner Máté, dunántúli szuperintendens a dunántúli evangelikus lelkészek és tanítókhoz intézett 1848. évi deczember hó 3-án, idézzük a következő sorokat, mint a melyek a magyarországi protestantizmus és nemzeti érzület tökéletes egybeolvadását a leghivetben tükrözik vissza: „Részemről, főpásztori tisztemnél fogva, különösen kötelezettnek érzem magamat Titeket, kedves lelkész és iskolatanitó szolgatársaimat a Krisztusban, ma, ádvent 1-sö vasárnapján, midőn Isten kegyelméből egy új egyházi évet megkezdhetni szerencsések vagyunk, jelen pásztori levelem által igazi testvéri szeretettel egytől-egyig fölszólitani. hogy velem egyetértve s összefogva megújult erővel egész tehetségünkből iparkodjunk evangélmi keresztyén szellemünket az által tüntetni ki, hogy híveinket Honunk minél lelkesebb polgáraivá, s nemzeti igazságos ügyünk minél hatalmasabb védőivé tegyük. Ezt azon meggyőződésnél fogva kell eszközölnünk, miszerint jelen szeplőtlen jellemű kormányunk nemes törekvései