Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

VIII. A protesztans nemzeti visszahatás. A szabadelvű eszmék és a protesztantizmus

179 által édes Magyar hazánknak és evangélmi Anyaszentházunknak legmagasabb érdekei annyira egybe vannak olvadva, hogy mindazok, kik hazánk ezen érdekeinek rosszakarói, evangélmi Anyaszentegyházunknak sem lehetnek barátai, — s midőn mi nemzetünk élet ügyeit az ilyen rosszakarók ellen élet-halálra védelmezzük, evangélmi Anyaszentházunk iránt gyakoroljuk tartozó kötelességünket." Midőn a nemzeti protestáns érzület ily vesékig ható, megrázó szavakban nyilatkozott meg, nem csodálhatjuk, hogy a protestáns nép mindenütt az elsők között foglalt helyet a küzdők sorában, tárt kebellel rohant a veszedelembe és ezrével adta a névtelen és leghirnevesebb hősöket egyaránt. De adott vértanukat is, kik a bitófán, a börtön rideg magányában, a diadalt ülő ellenség gúny kaczajával szemben, a számkivetés keserves nyomorában, a bujdosás komor búbánatában egyről nem feledkeztek meg soha: hogy nemzetért, vallásért szenvedték a halált, a börtönt, a nyomort. Rázga Pál, pozsonyi evang. lelkészt felakasztatta a nemzetet megtámadó ellenség, Haubner Máté, dunántúli szuperintendens 6 évi várfogságra Ítéltetett; Kolbenheyer Mór, soproni lelkész, elfogatott és csaknem Rázga sorsára jutott, Wimmer Ágost, felső lövői lelkész számkivetésbe volt kénytelen menni; Rajcsányi János tábori pap, későbbi soproni tanár évekig volt kénytelen itthon bujdosni. A nemzeti ügy bukása maga után vonta a protestáns önkormányzat bukását is. Haynau császári teljhatalmú parancsnok rendelete véget vetett a protestáns egyház szabadságának. A szuperintendensek bör12*