Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

VIII. A protesztans nemzeti visszahatás. A szabadelvű eszmék és a protesztantizmus

177 foglalt azon elv lett, mely szerint a protestáns vallásfelekezet a katholikus vallás felekezettel a viszonosság alapján teljesen egyenjogú. Vagyis az állam egyiknek sem kedvezhet a másik rovására; ha az egyiknek jogokat biztosit, a másiktól ugyanazon jogokat meg nem vonhatja; a mennyiben az egyiknek több joga volna, mint a másiknak, a kellő arányban a másik felekezetet is részesiti kedvezményekben. Tudjuk, hogy az 1848. XX. törvényczikk ma sincs még végrehajtva, a mivel azonban épenséggel sincs az mondva, hogy ezért valamely politikai tényezőnek, a protestantizmus irányában tanúsított rosz indulata, vagy épen a protestantizmusnak a gyengesége viselné a felelősséget. Az államintézmények, nagyobb, gyökeresebb és fejlődöttebb átalakulása fogja csak meghozni a protestantizmusnak a többi vallás felekezetekkel való teijes viszonosságát. Az elv kimondása azonban az 1848-iki törvényhozásnak örök dicsősége marad! A mint azonban az egész emberiség, úgy az egyes nemzet sem jut a puszta véletlenségből, ingyen az őt boldogító nagy eszmék és a velők egybekapcsolt intézmények birtokába. Létét és vérét kell koczkára tenni, nagy rázkodtatásokon keresztülmennie, mig egy későbbi ivadék a dicső eredmények háborittatlan birtokába léphet. Az angol három forradalom árán szabadult meg a középkor bilincseiből, a franczia a félvilággal szállt csatába nemzeti szabadságát megvédve. A magyar is vérével mosta tisztára becsületét, mely elvész, ha negyvennyolczadiki nagy vívmányait gyáván dobja oda a nemzeti eszme és szabadság ellenségeinek martalékául. Az 1848/49-iki függetlenségi harcz 12