Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

VIII. A protesztans nemzeti visszahatás. A szabadelvű eszmék és a protesztantizmus

170 Az áldott emlékű II. Leopold király rövid két évi uralkodás után meghalt. Utódát, Ferencz királyt sem a szabadelvűség, sem a magyar nemzeti szellem nem lelkesítette. söt mindkettővel szemben tartózkodó hidegséget tanúsított, mert azt hitte, hogy a nemzeti szabadelvűség döntötte Fraucziaországban is halomra a trónt, és ez a sors várja a trónt Magyarországban is, ha idejekorán a nemzeti szabadelvű törekvések nem korlátoltatnak. Állást is foglalt az európai szabadelvűséggel szemben, a midőn a forradalmi és császári, mindig nemzeti alapon álló Fraucziaországgal több mint 20 évig viselt háborút, másrészt pedig a benső szabadelvű és nemzeti törekvéseket megsemmisítette, a hol lehetett, vagy legalább korlátozta. Nem akadályozta öt ebben az egész európai helyzet sem: Francziaország, a nemzeti szabadelvűség e tűzhelye, le volt verve, egész Európa az ellene folytatott harezokban teljesen kimerülve és hatalmas erőnyilvánulásra képtelen, a nagyhatalmak uralkodói pedig egymással a legszorosabb szövetségre léptek, hogy bárhol is törjön ki egész Európában nemzeti vagy szabadelvű czélokat megvalósítani törekvő mozgalom közös erővel elfojtsák. így azután Magyarországon is, mint egész Európában a szabadelvű eszmék bizonyos mértékig leplezett aknamunkára voltak kárhoztatva, csakhogy elfojtani, megsemmisíteni őket semmiféle rendőri és katonai rendszabálylyal sem lehetett, mert a népek érzületében gyökereztek már. Az eddigiekből is láthattuk már, hogy II. József és II. Lipót szabadelvűsége lényegesen különbözött egymástól ; amazé nemzetellenes, az utóbbi nem az volt.