Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

VIII. A protesztans nemzeti visszahatás. A szabadelvű eszmék és a protesztantizmus

171 II. József nemzetellenes szabadelvűsége onnét eredt, mert kormánya alatt a legkülönbözőbb nemzetek egységét akarta létrehozni, mig II. Lipót számolt a koronája alatt egyesült különböző nemzetek külön érdekeivel, meglehet csak azért, mert előde szerencsétlenségén okult. Már a népeknél ily megkiilömböztetés bajosan tehető fel, hogy tudniillik a nép szabadelvűsége nemzeti vagy nemzetellenes lehessen. A nép egészséges szabadelvűsége csakis nemzeti lehet. A protestantizmus, mint láttuk fentebb, II. József nemzetellenes szabadelvüségét nem támogatta, ellenben minden erejéből azon volt, hogy századunk harminczas és negyvenes éveinek pártkiizdelmeíben a nemzeti szabadelvűség alapján álló párt czéljai megvalósuljanak. Nemcsak a jól felfogott érdeke a protestantizmusnak parancsolta e szövetséget a rendi országgyűlések ellenzékével, hanem a protestantizmus szelleme is; mert a mely pillanatban a protestantizmus a józanul újitó törekvéseknek bármely téren ellene szegül, megszűnik létjogosultsága is; mihelyt a protestantizmus a helyteennek felismert létalapjához konokul ragaszkodik, megtagadja önönmagát, a protestantizmus sohasem lehet maradi (konzervatív), hanem haladnia kell! A nemzeti és szabadelvű eszmék harcza a vele ellentétes régi fenálló renddel szemben sokkal szélesebb mederben folyt le, hogy sem úgy a nemzeti, mint szabadelvű áramlat a jogszerű határvonalou túlcsapva önönmagában kárt ne tett volna. A szabadelvű irányzat józanul romboló és alkotó tevékenysége egy csapat oly törekvésnek vált kiindulási pontjává, melyeknél nem lehetett tudni, a rombolás munkájában mely ponton ál

1