Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

VII. A protestáns nemzeti párt hanyatlása és bukása. A nemzetietlen kor és e protesztantizmus legszomorúbb állapota

162 elővette a deák írókat és csak az volt a szép, a jó. a mi azokban volt, a politikában pedig azt hitte, eleget tesz hazafias kötelességének, mikor örült, hogy a németet künn valahol Burkusországban, vagy künn valahol Törökországban jól megverték. A mellett a megyei közgyűléseken, a ritkán összehívott országgyűléseken deákul tartották beszédeiket, egymás között deákul beszélgettek, deákul leveleztek. Magyar irodalom, magyar művészet, magyar tudományosság egyáltalában nem volt, a közép- és felső iskolákban szintén latin nyelven adtak elő mindent. Magyar színészetnek híre sincsen : hogy magyar iparos a rendes megszokott mesterségeken kivid finomabb müiparral foglalkozott volna, hogy magyar nemes ember ráadta volna a fejét arra, hogy kereskedő legyen, a legnagyobb ritkaságok közzé tartozott. A magyarságot általában mindenki abban kereste, hogy egy hajszálnyit sem tért el elődjei szokásaitól és jellemétől. Ez pedig igen nagy baj volt. ezzel ellenségeivé lettünk önönmagunknak, mert a haladásnak még a lehetőségétől és reményétől is megfosztva, a külföldi nemzetek minden tekintetben tűiszárnyaltak bennünket és ma is csak nagy erőfeszítéssel is alig tudunk velők lépést tartani. Igaz ugyan, hogy a magyarnak ezen bágyadt közömbössége, rövidlátó nemzetieskedése a hosszas véres harezok folytán bekövetkezett kimerüléssel járt együtt, hanem igen könnyen azzal érhetett volna véget, hogy az európai mivelt nemzetek által minden ponton legyőzve és felülmúlva, összes nemzeti sajátságainkkal együtt elmerülünk a nagyobb nemzetek árjában. Szerencse. hogy akkor ébredt még öntudatára a nemzet,