Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

VII. A protestáns nemzeti párt hanyatlása és bukása. A nemzetietlen kor és e protesztantizmus legszomorúbb állapota

159 Az a remény is közel volt, hogy egy végleges kedvező béke után szép csendesen lehet oly intézményeket alkotni, melyek eredménye lesz a protestantizmus fokozatos, észrevétlen, de biztos eltűnése. Az 1681— 1703-ig tartó időközben megint közös s >rsra jutott a protestantizmus és a nemzet; az 1687. országgyűlésen az arany bulla 31. pontja elveszti érvényét és vége a szabad királyválasztásnak; csak egy lépés kellett még és bekövetkeztek volna a XVII. század hetvenes éveinek szenvedései; a beolvasztási elvvel egybekapcsolt protestáns üldözések. Ezt a lépést tette meg 1698 és 1703 között Kollonics Leopold bécsújhelyi püspök azzal, hogy pénzügyileg tényleg egy kalap alá hozza Magyarországot az osztrák örökös tartományokkal, minek következtében a sérelmek ismét óriási módon felszaporodnak. A fenyegetett nemzeti és vallásszabadság védelmére 1703—1711-ig még egy, az utolsó rendi jellegű szabadságharcz folyik Ausztria ellen. Hogy nem a személyek érdekében, nem a pártoskodási szellemben és a protestánsok ellen vallási vakbuzgalmában gyökerezik a magyar szabadságharezok oka, hanem a korlátlan hatalomra törekvő és elnemzetietlenitő Ausztria és a nemzeti meg vallási szabadságát féltő Magyarország közötti különben megoldhatatlan ellentétben — ezt bizonyítja azon körülmény, hogy a mozgalom vezetője II. Rákóczy Ferencz, daliás ősök hős ivadéka sem születésénél, sem neveltetésénél, sem meggyőződésénél fogva nem volt protestáns, hanem katholikus szülők jezsuiták által nevelt gyermeke, kinek katholikus hitbuzgalma és az udvarhoz való hűsége még ellenségei