Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

VII. A protestáns nemzeti párt hanyatlása és bukása. A nemzetietlen kor és e protesztantizmus legszomorúbb állapota

160 előtt is minden kétségen felül állott. De másrészt hazája függetlenségét, nemzete, faja fenállását vére hullásával, vagyona és hatalma feláldozásával is megvalósító, hazafiasan érző magyar főúr létére kénytelen volt a Kolonics-féle, a nemzeti szabadságot lábbal taposó hatalmi politikára azon felháborodással felelni, mely hires kiáltványában ezen szavakban nyer kifejezést: ..Recrudescunt vulnera inelyti regni Hungáriáé." IJjra megsajdulnak a nemes magyar nemzet sebei.) E harcz folyamában 1705-ben hal meg a tisztelői által Nagynak nevezett Leopold, a magyar nemzeti és protestáns vallási szabadság kérlelhetlen és vaskövetkezetességli ellensége. Utóda I. József alatt némileg változnak a viszonyok: ellenszenve a magyar nemzet és protestáns vallás iránt nem oly megcsontosodott. Közeledése a nemzet álláspontjához lassan-lassan a nemzeti ellenállást hajthatatlan és merev állapotában megingatja ügy, hogy 1711-ben újra létre jő Szatmárott a nemzet jogait biztosító békeegyesség, mely azonban a protestánsok vallásszabadságát csak ezen általános pontban: ..Ö felsége a vallások szabadságáról szóló törvényeket megtartandja" érinti; de mégis volt annyi, hogy a protestánsok legalább bizonyos jogalapra támaszkodhattak. Az a kor, mely a szatmári békét nem egész egy századon át követi, a nemzeti eszme szempontjából még a török kornál is szerencsétlenebb volt. A török alatt sokszor igen élénken adta jelét a nemzet, hogy a reámért sorscsapásokat érzi és erősen el van szánva azokat elhárítani, felvette a harezot a hódító török