Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

VII. A protestáns nemzeti párt hanyatlása és bukása. A nemzetietlen kor és e protesztantizmus legszomorúbb állapota

158 döntő csata, melyben nagyjából két világrend küzd meg egymással: a kereszt és a félhold utolsó félelmes tusája volt ez. A keresztyénség győzött, a mohamedán török birodalom pedig most már, a vett halálos csapás után rohamosan kezdett bomladozni. A protestáns magyarságot is mély örvénybe sodorta magával a török fegyver szerencséjének összeomlása. Thököly nem volt többé komolyan számbavehető politikai tényező, a kurucz protestáns párt megsemmisült, a labancz párt teljesen felülkerekett. Hogy a kurucz vitézek már 1686ban Buda ostromában a nádor hadaiban küzdenek, a párt teljes elzüllését már meg nem akadályozhatta, egyedül Erdélynek 1690-ben bekövetkezett átpártolása a császárhoz volt képes egyrészt Erdély számára bizonyos alkotmányos különállást biztosítani, másrészt pedig némi ingadozó támaszpontot nyújtani a magyar nemzeti eszme és a magyar protestantizmus számára is. A nagy harczok forgatagából újra felszínre került nemzeti protestantizmus töredékei már csak egy igen kényes, törékeny és bizonytalan támaszt nyertek Magyarországon: a királyi kegyelmet. Vagyis Magyarországon addig van csak megtűrve a protestantizmus, a mig ez a királynak tetszik. Gyökeresen elbánni a protestantizmussal vagyis törvénybe iktatni azt, hogy a protestantizmusnak nincs többé létjogosultsága Magyarországon, annyit jelentett volna, mint vérig sérteni a szövetséges protestáns európai hatalmasságokat: Angliát, Hollandot. Svédországot és Brandenburgot, másrészt pedig megvolt az a félelem is, hogy a végleg el nem dőlt világtusában a magyarnak kétségbeesett erőfeszítése koczkáztathatja az eddig kvivott sikereket.