Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

VII. A protestáns nemzeti párt hanyatlása és bukása. A nemzetietlen kor és e protesztantizmus legszomorúbb állapota

156 rendek voltak közel országgyűlés tartásához, melyre a fegyverben álló protestáns nemzeti párt törekedett befolyást gyakorolni. A nemzeti ügy némi jobbra fordulását jelzi Ampringen kormányzónak az országból való távozása — a döghaláltól való félelem czimén. Hogy a bécsi udvar végre feladta részben Magyarország korlátlan kormányzásának elvét és országgyűlés tartására szánta magát, az a viszonyok kényszerítő hatásának eredménye volt: a királypárti főurak, mint Eszterházy Pál gróf és Széchenyi Pál kalocsai érsek sürgették az országgyűlést és nádorválasztást, Gubasóczy János váczi püspök pedig egyenesen és őszintén felhívta a királyt, hogy szüntesse meg mindenek előtt amaz okokat, melyek miatt a kurucz harezok származtak és akkor önkényt megszűnnek a háború iszonyai. Nagy baj volt azonban az, hogy a bécsi udvarnak a kedélyek megnyugtatására tett intézkedései nem voltak egészen őszinték, a császári tábornokok béke. szózatai csak utasítások voltak, a Thökölivel folytatott alkudozások czélja csak időnyerés volt, az országgyűlés ígérete és tényleges megtartása pedig szintén a kényszerhelyzet eredménye. Pedig 1680 és 1681ben még meg lehetett volna kötni a békét, még Thököly személyes kívánalmainak a feláldozásával is, ha a kormány kézzel fogható jelét adja annak, hogy a protestáns vallás és a nemzet alkotmányos szabadságát őszintén és minden utógondolat nélkül tiszteletben óhajtja tartani. De épen ezt nem akarta a kormány, ebben még a saját párthívei is csalódtak. Az 1681. országgyűlés megtartatott ugyan, de nem sikerült a kuruczokkal békét kötni; főleg azért,