Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

VII. A protestáns nemzeti párt hanyatlása és bukása. A nemzetietlen kor és e protesztantizmus legszomorúbb állapota

153 szabadságát megtarthatta ugyan, de a meggyőződésük szerint szent ügynek árulóivá lehettek volna, igy hatvanegyen közülök a nápolyi és trieszti gályákra küldettek örökös rabságra. Megengedjük ugyan, hogy itt is, mint mindenütt, a hol politikai és vallásfelekezeti ellenfelek állanak egymással szemben, mint birák és vádlottak, mindkét fél álláspontja a legszélsőbb ellentétig fokozódott és a birák nehéz szívvel voltak következetesek önönmagukhoz, tán nehéz tusát vívott lelkiismeretükben a magukra vállalt szerepből kifolyó kötelességük az emberi érzéssel, de senki sem tagadhatja azt, hogy a protestantizmus legkeményebb elemei, midőn hithűségükért még a halálnál is keservesebb vértanúságot vettek magukra, benső lelkiismereti szilárdsággal nemcsak vallásuknak, hanem nemzeti, hazafias érzésüknek is a legdicsöbb vértanúivá lettek. Megtörhetetlen, haláltól vissza nem döbbenő, vésztől nem borzadó, furfanggal nem alkuvó, magasztos lelkükkel megküzdve minden emberi alacsonysággal, eljárásuk örök tiltakozás volt az ellen, hogy a magyar törvények ellenére tartottak felettük ítéletet, hogy a nemzeti érzésből kivetkezett szolgalelkek követhették el csak e nemzet- és fajgyilkos visszaélést a bírói és politikai hatalommal, s midőn ma a nemzeti eszme győzedelmes előrehaladásának napjaiban a honfi keserv legnemesebb felbuzdulásával tekintünk vissza a nemzetnek léteért folytatott dicső harczaira, a magyar protestantismus is büszkén hivatkozhatik ezen vértanúira, kik méltán soroztainak a többi szabadsághős fenséges alakjai mellé. Az eperjesi vértörvényszék áldozatainak sóhaja