Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

VII. A protestáns nemzeti párt hanyatlása és bukása. A nemzetietlen kor és e protesztantizmus legszomorúbb állapota

146 mat tanúsítottak, intézkedéseik oly lassúak, habozok és fonákok, másfelől megint oly könnyelműen felületesek és elhamarkodottak, hogy lehetetlenség volt az egész mozgalomból akár a protestánsokra, akár a nemzeti ügyre nézve valami üdvöset várni. Zrínyi és Rákóczy már akkor birják fegyverkezésre az északmagyarországi protestáns nemességet, midőn az kész veszedelem volt; Nádasdy és Zrínyi akkor vesznek össze egymással, midőn vagy együtt előre, vagy együtt hátra kellett volna menniök. A fegyeres ellenállásról már akkor mondanak le, midőn még semmi sikere sem volt a fegyveres ellenállásnak. Pedig a bécsi udvar határozottan félt, meg volt szokva még a Bocskay-Bethlen és Rákóczy féle felkelések idejéből, hogy ezen támadások jól vannak előkészitve, hirtelen nagy erővel indulnak meg és tetemes vér és pénz áldozatot követelnek, mig vagy uraikká lehetnek Bécsben, vagy az alkudozás terére lehet lépni. Ilyesmire lehetett most is elkészülve a bécsi udvar, mert eleinte igen csínján bánt az elfogott Nádasdyval, sőt Zrinyit is váltig biztatják nem csak bocsánattal, hanem azzal is, hogy új méltóságot, pénzt vagy birtokot fog kapni. E hirtelen engedékenység, mint a tájékozatlan félelem biztos jele, azonnal elmúlt, mihelyt látták Bécsben, hogy itt nem egy jól szervezett és előkészített mozgalomról, hanem csak a nemzeti szabadság jelszavaival történt jogtalan visszaélésről lehet szó, azonnal megváltoztatták eljárásukat: a rettegéséből felocsúdott gyávaság cl akart tiporni nemzeti és vallási szabadságot egyaránt és pedig most gyökeresen és semmi veszélytől nem tartva. A kiket e nagy nemzeti szerencsétlenség felelős-