Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

VII. A protestáns nemzeti párt hanyatlása és bukása. A nemzetietlen kor és e protesztantizmus legszomorúbb állapota

145 lenne, hogy azután az egészet tőle visszafoglalva ne lenne kénytelen a magyar alkotmányt tekintbe venni, hanem a töröktől visszahódított országot császári tartománynak tekinteni és azt teljesen azon elvek szerint szervezni, mint a Habsburg család egyébb birtokait. Az aggodalom, hogy a török megfogja hódítani Magyarországot és így a nemesi rend földönfutóvá leend, vagy pedig alkotmányát veszítve beleolvad majd az ausztriai nagyhatalomba, bírja reá a két Zrínyit, Wesselényi nádort, Nádasdy országbírót. Lippay esztergomi érseket, Frangepán és I. Rákóczy Ferenezet arra, hogy gondoskodjanak a nemzeti szabadság fennmaradása módozatairól ; mi végett összeköttetésbe lépnek a franczia királyijai, a. törökökkel. Apaffy erdélyi fejedelemmel, az északkeleti protestáns nemességgel, melynek közreműködése a siker egyik elengedhetlen feltétele volt. A nemzetnek és mondhatni a protestizmusnak s legnagyobb kárára a mozgalom vezetése Zrínyi és Wesselényi halála után avatatlan és önző kezekbe került. Különben is azon tényezők, a melyeknek együtt kellett volna a, czél elérése végett munkálkodni, annyira elágazó érdekkörben mozogtak, hogy alig volt közös érintkezési alapjok; azonkívül Zrínyi Péter horvát bánnak, Nádasdy Ferencznek, Rákóczy Ferencznek tervei oly kalandosokká és egyszersmind önzőkké váltak. hogy inkább arra törekesznek, miszerint maguknak ideig óráig tartó hatalmat biztosítsanak a török fenhatósága alatt, vagy kegydijat a franczia király részéről, semhogy a, magyar nemzeti szabadságot akarták kivívni; egyúttal oly kevés diplomácziai körültekintéssel intézték dolgaikat, egymás iránt oly kevés bizal10