Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

VII. A protestáns nemzeti párt hanyatlása és bukása. A nemzetietlen kor és e protesztantizmus legszomorúbb állapota

144 longások közepette, mely a XIX. század szellemének a testvérisült egyház és állam korszakának erőteljes előhírnöke. Hogy a protestáns rendek odahagyják az országgyűlést akkor, ez egyrészt tehetetlenségüknek a jele másfelől a legmcrevebb álláspont, a mit protestáns nemzeti párt elfoglalhatott; mert vagy feladja álláspontját, és akkor beolvad a katholikus, nemzetietlen udvari pártba, vagy megtartja álláspontját és akkor, ha következetes akar maradni elveihez: a magyar közjog, nemesi kiváltság, nemzeti szellem és protestáns hithez, meg kell tagadnia minden közösséget azon párttal, mely mindezeket feladja és lábbal tapossa. Az események a protestáns nemzeti felfogásnak adnak igazat és pedig sokkal gyorsabban, mint az 1662-iki országgyűlés legvérmesebb királypárti szerepvivői hitték: az 1664-iki török-háború és az azt követő vasvári béke tanulságai még a királypárt nagy részére is rettenetesek valának: a római császárság rosz szemmel nézte a török elleni háborúnak magyar nemzeti erővel való viselését: innét Zrínyi Miklós bánnak bukása, ki magyar vérrel, a nemzet eszével és szerencséjével, de felelősségével is szeretné Magyarországot a török iga alól felszabaditni; innét a bécsi udvarnak az a féltékeny titkolózása, melynél fogva nem avatott bele a vasvári békébe egyetlen egy magyart sem, innét az a könnyelműség, liogy Magyarország területéből, a sz. gotthárdi győzelem daczára is, a legfontosabb várakat a török martalékául engedte ; úgy hogy nem jogosulatlan az akkori azon felfogás, miszerint a császár szívesen látná, ha egész Magyarország a töröké