Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

VII. A protestáns nemzeti párt hanyatlása és bukása. A nemzetietlen kor és e protesztantizmus legszomorúbb állapota

145 Felhozhatjuk még Wesselényi Ferencz nádor és Zrínyi Miklós horvát bán magatartását a protestánsokkal szemben, mint a miből világosan következtethetjük, hogy az 1662-ik országgyűlésen a protestáns nemzeti ügy udvari és papi cselszövény áldozata volt. Wesselényi nádor, ki mint volt protestáns, udvari politika, hü katholicismus és házasság révén, nevet, rangot, méltóságot szerzett magának, július 18-án Retkes Pál vasi követnek, ki jogfeladásnak nyilvánította a nádor és főrendek azon fölfogását, miszerint a protestánsok és katholikusok végezzék el egymásközt barátságosan viszályaikat a korona bevonása nélkül, igy felelt: „Uram, vagyon három milliót érő jószágom, de íme a kegyelmed kicsinyéhez hozzákötöm, hogy Isten engem úgy segéljen, nem jő több resolutiótok." Az a Wesselényi tanúsít ily prrotestáns- és nemzetellenes magatartást, ki két esztendő múlva, a vasvári béke megkötése után, Magyarország egyedüli üdvét abban látja, lia teljesen törökké teszi, nála tehát a protestáns ügy elejtése nem meggyőződés, hanem érdek. Sokkal szebb és a magyar kedélyt még kétszáz év multán is felemelőbb azon válasz, melyet Zrínyi Miklós horvát bán ad a protestáns követeknek, azon alkalomból, hogy otthagyván az országgyűlést, búcsúzni jártak nála. „Én, igy szól a bán, más valláson vagyok, de kegyelmetek szabadsága az én szabadságom; a kegyelmeteken ejtett sérelem rajtam ejtett sérelem. Volna bár százezer pápista mellett 100,000 lutheránus és százezer kálvinista vitéze a fejedelemnek ők megmentenék együtt a hazát." Oly lelkületnek megnyilatkozása ez a vallási vil-