Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

VII. A protestáns nemzeti párt hanyatlása és bukása. A nemzetietlen kor és e protesztantizmus legszomorúbb állapota

142 buzgalommal irva meg azon könyveit, melyek a magyar szűz Mária tisztelet nevezetes emlékei. Ha már a világi urak igy jártak el, mennyivel nagyobb buzgalommal jártak el a főpapok, kik ezt hivatalos kötelességüknek tartották, az országgyűlésen pedig hivatkoztak arra, hogy ők a bécsi, nikolsburgi, linzi békének mindenha ellenmondottak, igy hát az rájuk nézve nem kötelező, a katholikus főurak pedig kérdezték: „Hol van Bocskai, hol van Bethlen, hol van Rákóczy, kik érvényt szerezhetnének az erölködöknek ? A protestánsok pedig azzal fenyegetőznek, hogy mindig támaszthat Isten Gedeonokat és Dávidokat, kik a cséplés mellől, juhaik mellől segítségére siethetnek a szorongatott Izraelnek. Négy hónapig erőlködtek a protestánsok azon, hogy sérelmeik tárgyaltassanak, holott törvényes eljárás és jóakarattal, a tervszerű mellőzés nélkül egy-két hét alatt meg lehetett volna orvosolni ezen sérelmeket és intézkedéseket lehetett volna tenni a kedélyek megnyugtatására, a tervet azonban, a protestánsokat teljesen leszorítani a közjog teréről, minden áron, minden eszközzel keresztül kellett vinni: Porcia herczeg, császári főudvarmester, a király nevében fejezte ki roszszalását a felett, hogy a haza ügyét veszélyeztetik kitartásukkal, hogy a király rosz néven veszi tőlük, ha mint evangelikus rend folyamodnak a királyhoz, mert az törvényellenes. Hasonlóan merev volt a protestánsok magatartása is, mert ők meg nem bontják fel a feliratra számukra vissza küldött királyi leiratot, mely a státusoknak az evangelikus vallást követő részéhez volt czimezve.