Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

VII. A protestáns nemzeti párt hanyatlása és bukása. A nemzetietlen kor és e protesztantizmus legszomorúbb állapota

141 kök, a nagyszombati és trencséni jezsuiták, az elefánti pálosok a patronátusi jog alapján a jobbágy-községeik protestáns lelkészeit elűzték, a templomot és paplakot lefoglalták, a jobbágyokat a katholikus hitre erőszakkal kényszeritették. Ezek világos tények voltak, maguk az érdeklett urak ezt nem is tagadták, sőt bizonyos büszkeséggel, szent haraggal és gűnnyal nézték az evangélikus rendek el nem fojtott, de tehetetlen elkeseredését. A figyelmesebbek mást is megtudhattak e tényekből, meg a katholikus főrendek beszédének hangjából; azt, hogy a protestánsok erőszakos térítése előre elkészített terv alapjan, rendszeresen és az udvar akár hallgatag, akár titkos megegyezése folytán történhetik meg. Nézzük meg csak például Eszterházy Pálnak térítéseit. A gróf maga, mint számos sopronmegyei protestáns jobbágy község földesura, személyesen van mindenütt jelen, ő maga fenyegeti lelövéssel a borbolyai protestáns papot, ha a templom és paplak kulcsát neki át nem adja és teszi ezt császári dragonyosok kíséretében, a mi csak úgy történhetik meg, ha ezek felsőbb helyről parancsot kapnak, a magyar főúr e császári dragonyosokat a saját protestáns jobbágyainál beszállásoltatta és mindaddig a nyakukon tartja, a mig hitöket meg nem tagadták; a dragonyos elszállásolás következtében elszegényedett, kétségbeesett jobbágyokat azután látogatják meg a jezsuiták, és téritík meg. Az előkelő főúr pedig, Eszterházy Pál ezer meg ezer jobbágya anyagi jólétét és lelkiismereti szabadságát feldúlva, lábbal taposva az ország törvényeit, hazamegy valamely várába és ájtatosan végzi imáját, hálát adva az égnek eretnek jobbágyai megtérése miatt, vagy