Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

VI. A protesztantizmus fellépése Magyarországon. Vádak a protesztantizmus ellen. A protesztantizmus nemzetivé lesz

hithűségében megingatta és a kath. vallásba visszatérítette. Egyáltalában azt vesszük észre, hogy a protestáns és katli párt kezd mindkettő politikai párttá átalakulni és egyik is, másik is a szerint gyarapodik vagy fogy, a mint a politikai kényszerhelyzetek ezt magukkal hozzák. Mikor Bethlen Gábor 1619-ben fegyvert fog és a felvidéken hadaival megjelenik, csehekkel, morvákkal, szilézekkel kezet fog, a magyar rendek lelkesedéssel ruházzák reá a királyi hatalmat. Még a dunántúli kath. urai, mint Batthiány, Erdődy, de még a kath. Forgách Zsigmond nádor is a protestáns erdélyi fejedelemnek hódolnak. Mihelyt azonban a béke meg van kötve, esetleg a császárnak Németországon kedvez a fegyver-zerencse, Magyarországon is hirtelen felhalmozódnak az ellenreformáczió által okozott sérelmek; a jezsuiták térítenek, templomokat foglalnak, a császár emberei a végvárakba németeket helyeznek, a császári kamarát és kanczelláriát törvénytelen tulkapásokra ingerlik. Nagy szerencse volt megint az országra Bethlen Gábor egyéni jelleme; az, hogy egyszerűen sikerrel támadott a császárra, magában véve egyáltalában nem biztosította az országnak sem nemzeti, sem vallási függetlenségét, hiszen Csehországban Thurn, Fels és Hchlick főurak kezdetben még nagyobb sikerrel léptek fel II. Ferdinánddal szemben ; a császárt mint cseh királyt trónvesztettnek nyilvánították, ellenkirályt választottak, a császáriakat Csehországból kiverték, sőt Bécset ostromolták! és a vége az volt, hogy a dolgok élükre állíttatván, könynyelmiien elfogadták a fehérhegyen a csatát és midőn ez gyávaság, könvnyelmüség, kötelességmulasztás kő-